A pénzügyi helyzet elemzése mutatószámokkal
A pénzügyi helyzet elemzése mutatószámokkal
A hosszú lejáratú kötelezettségek azonnali teljesítésére való képességre utal. (a „vészhelyzetben” levő vállalkozások esetében érdekli elsősorban a hitelezőket)
A mutató a hosszú lejáratú kötelezettségek törlesztő részletének fedezettségét jelzi.
Azt mutatja, hogy a működésből származó CF elégséges forrást biztosít-e a kamatfizetésre
Azt jelzi, hogy a vállalkozás az adott időszak befektetési tevékenységét milyen arányban tudja finanszírozni saját működési pénzforrásból, illetve milyen arányú külső forrásbevonás – kötvénykibocsátás, hitelfelvétel - , vagy esetleg tőkeemelés szükséges a tervezett befektetési döntések realizálásához.
Árbevétel arányos mutató, azt jelzi, hogy egységnyi értékesítési árbevétel a vállalkozás esetében mekkora pénzjövedelmet eredményez az adott időszakban
Az előbbi mutató tőkearányos változatai. A saját tőke teljes összegét, vagy a tulajdonosi érdekeltség középpontjában álló jegyzett tőke pénzjövedelem-termelő képességét vizsgáljuk a mutató segítségével.
A mutató akkor ad reális értéket, ha a nevezőben szerepeltetett árbevétellel összefüggő pénzbeáramlásokat tüntetjük fel a számlálóban szereplő befolyt pénzállományként. A mutató arra ad választ, hogy az adott időszak értékesítésének pénzügyi realizálása milyen hányadot ér el.
Azt mutatja meg, hogy a forgóeszközök állománya mennyire nyújt fedezetet a kötelezettségek teljes állományára.A vállalat pillanatnyi pénzügyi helyzetének megítélésére alkalmatlan. Csak általános következtetések levonására alkalmas.
A pénzeszközök arányát mutatja a rövid lejáratú kötelezettségekhez viszonyítva. Ez lényegében arról tájékoztat, hogy a rövid lejáratú kötelezettségek mekkora hányadára nyújtanak fedezetet a likvid pénzeszközök.
Arról tájékoztat, hogy a különböző likviditású forgóeszközök a rövid távú kötelezettségek hány százalékát fedezik. A mutató elfogadható minimális értéke 1,3, azonban a hitelintézetek az adósminősítésnél ennél lényegesen magasabb értéket várnak el.nemzetközi szakirodalom: a mutatót gyakran nevezi „2:1 aránynak ” utalva a mutató megkívánt értékére.
A forgóeszközök állományából csupán a készleteken kívüli részt veszi figyelembe.A mutató értékének alakulását alapvetően a készletek nagysága, illetve a tevékenység készletigényessége befolyásolja
Arról tájékoztat, hogy a vállalkozás követelései milyen mértékben fedezik a rövid lejáratú kötelezettségek összegét. A mutató értéke akkor kedvező, ha 100%-nál magasabb, vagyis a vállalattal szembeni adósok nagyobb összeggel tartoznak, mint amilyen összeggel a cég tartozik a hitelezőinek.
Arról tájékoztat, hogy az év üzleti eredménye mennyire fedezi az összes kötelezettséget.Ez elsősorban a hitelezők tájékoztatására szolgál, hogy mennyire biztos a befektetésük. A mutató értéke 30% felett már kedvezőnek mondható.
Azt mutatja meg, hogy a kötelezettségek hány százalékára van fedezet a saját tőkéből. Kedvező, ha a mutató 100% felett van, és attól minél jobban eltér felfelé.
Hazai gyakorlatban a 150-180% közötti érték már kedvezőnek mondható. Nemzetközi szinten a 200-300% közötti mutatóérték az, ami már igen kedvező helyzetet fest egy vállalatról.
Ellenőrzés
Segítség
OK
Kézikönyv
|
Tananyagok
|
Előadás
|
Példatár
|
Pódium
|
Fogalomtár