2.1. Vagyonvédelmi központok osztályozása felépítésük, rendeltetésük szerint
A behatolásjelző rendszerek (burgler alarm systems) feladata a védett területre történő behatolás érzékelése, naplózása és jelzése.
A központok feladata az érzékelők állapotjelzései alapján helyi, vagy távriasztás adása illetéktelen behatolás esetén. A mai behatolásjelző központok mikrokontrollerre épülő nagy integráltságú berendezések.
Feladatai
• gyűjti a védett területen lévő érzékelőkről érkező bemeneti adatokat,
• algoritmusának megfelelően intézkedik a feldolgozásról,
• dokumentálja a bekövetkezett eseményeket,
• figyeli a hálózati feszültség meglétét és az akkumulátor állapotát,
• kapcsolódik más biztonsági rendszerekhez és a fölérendelt információs rendszerekhez.
Osztályozása
• a felépítő elemek korszerűségi szintje alapján,
• alkalmazási terület szerint (autó vagy lakás stb.)
• bemeneti pontok száma szerint, (kis, közepes, nagy központok)
• bemeneti pontok kialakítása szerint,
• jelzés továbbítás módja szerint, (vezetékes, rádiós, kombinált)
• minősítés szerint, (MABISZ)
• kommunikációs támogatás szerint
• partícionálhatóság szerint.
Bemeneti pontok száma szerint kis központot:( 4 -16 zóna) közepes központot (6 - 64 zóna) és nagy központot (64 zóna fölött) különböztetünk meg.
- A kis központok: általában kompakt kivitelű berendezések.
Alkotóelemeik:
- érzékelő bemenetek - helyi jelzésadó vezérlő áramkör
- kezelőegységek - busz áramkörök
- tápegység - konununikátor egység
- programozható kimeneti áramkörök (PGM-ek)
- egyéb modulok (pl. hangmodul) is egy közös áramköri panelen tartalmazzák.
- A közepes és nagy központok: moduláris, bővíthető felépítésűek.
A központi áramköri panelen csak néhány érzékelő (zóna) bemenet és programozható kimenet (PGM) található, a többi érzékelő úgynevezett zónabővítő modulokra köthető be. A további programozható kimeneti áramköröket kimeneti bővítő modulok tartalmazzák. A bővítő modulok egyes központoknál a kezelőegységekkel közös buszon, más központoknál külön bővítő buszon keresztül csatlakoznak a központi panelre. A buszok általában 2 - 5 vezetékes kábelek, amelyekre a modulok párhuzamosan kapcsolódnak. Egyre több központnál köthetünk a bővítő buszra címezhető érzékelőket is.
A buszon lévő moduloknak, címezhető érzékelőknek saját, beállítható, a többitől különböző címe van.
A jelzés továbbítás módja szerint vezetékes, rádiós és kombinált központokat különböztetünk meg.
- A vezetékes központoknál az érzékelők általában az e célra kiépített kábelhálózaton keresztül kapcsolódnak a központ zónabemeneteire és ugyancsak a kábelhálózaton kapják a 12 V névleges egyenfeszültségű tápfeszültséget.
A központ az érzékelő állapotai (normál riasztás/szabotázs) mellett a vezetékhálózat állapotát (normál/ szakadás/rövidzár) is ellenőrizhetik.
- A rádiós központoknál az érzékelők általában egyirányú rádiófrekvenciás jelátvitellel kommunikálnak a központtal. Az érzékelők csak adó, a központ csak vevő áramkört tartalmaz. A telepes táplálású érzékelők a riasztás, szabotázs, alacsony telepfeszültség jelzések mellett időközönként tesztjelzéseket (,,életjel") is adnak központ felé.
- A kombinált központoknál vezetékes és rádiós érzékelők is alkalmazhatók. A rádióvevő egység vagy közvetlenül a központ panelen, vagy külön, a központra a kézelőkkel közös buszon csatlakoztatható rádióvevő panelen helyezkedik el.
(A csak vezetékes központoknál is alkalmazhatók rádiós érzékelők a központ zónabemeneteire kötött egy, vagy többcsatornás, relés kimenetű rádióvevő modulok közbeiktatásával.)
Partícionálhatóság:
A legtöbb mai központnál a zónák csoportokba, úgynevezett partíciókba sorolhatók. Az egyes partíciókba tartozó zónákat együtt lehet kezelni, élesíteni, hatástalanítani, úgy mintha a központ több, különálló központból állna.
